adminisztrator blogja

A parfümök történelmének megismerése után következzen egy ismertető a parfümök alkotórészeiről.

Egy parfüm fő alkotórészei a következők:

A parfümök története Egyiptomban és Indiában kezdődött, itt tudták leghamarabb kinyerni és feldolgozni az értékes illóolajokat.

Amennyiben a kész ecetet nem azonnal használja fel, hanem tárolja vagy értékesíti, valamilyen módon tartóssá kell tenni, meg kell akadályozni az ecetsav baktériumok továb­bi munkáját.

Ha szűretlenül szeretné hagyni az ecetet, akkor kíméletes módon pasztő­rözheti és esetleg kénsav (max. 170 mg/liter) hozzáadásával is stabilizálhatja. Ha azt szeretné, hogy ecete átlátszó legyen, akkor a benne lévő cserzőanyagokat némi zse­latin (0,1-0,3 gramm/liter) és kovasó hozzáadásával megkötheti. A fehérjéket betonittal (2-3 gramm/liter) lehet megkötni.

Számtalan fajta ecet létezik. Általában először alap ecetet készítenek, és már ez is szám­talan fajta lehet a felhasznált boroktól függően. Miközben az almaecetnek általában kiinduló alkoholtartalom miatt megfelelő lesz az ecettartalma, a borecetet valamennyire higítani kell. A borecetet gyümölcs darabok, gyógynövények, fűszerek vagy például bogyós gyümölcsök levével is ízesítheti, így készül­nek az ágyas ecetek.

Az ecetsav baktériumok a természetben mindenhol megtalálhatók, különösen a gyümöl­csök külsején. Ezek aerob (oxigénre van szüksége az életben maradáshoz), gram-­negatív, pálcika formájú baktériumok. Az acetobacter és gluconbacter fajtákat ölelik át, mindegyikből több fajta is létezik, mindkettőben vannak suboxidáns és peroxidáns fajok is. Ecet készítéséhez a suboxidáns fajokat használjuk, ezeknél az alkohol lebontása után az ecet a végtermék, míg a peroxidáns fajok az ecetet még tovább, CO₂-re és vízre bontják.

Az ecetgyártás esetében három különböző eljárás közül lehet választani: a legrégibb, úgy nevezett felületi vagy orléans módszer szerint egy minél nagyobb felületű edényt haszná­lunk, melyet nem töltünk tele és nem légmentesen takarunk le, hogy meg­felelő legyen a levegő utánpótlása. Erre a célra megfelelő egy kisebb üveg palack vagy kifolyó csővel rendelkező ecetes edény.

Az ecetsav baktériumok az alkoholt oxigén jelenléte mellett ecetsavvá alakítják át, a folya­mat során energia keletkezik. Tehát itt nem erjedésről van szó, hanem a következő oxidá­ciós folyamatról:

CH₃-CH₂OH + O₂  ->  CH₃-COOH + H₂O + 494 kJ

etil akohol + oxigén  ->  ecetsav + víz + meleg

1 gramm alkoholból kb. 1,3 gramm ecetsav keletkezik

Az ecetgyártás alapanyagaként szinte minden, cukor tartalmú, erjeszthető anyag, tehát nem csak gyümölcsök, hanem zöldségek, például paradicsom vagy akár savó, gabona, sör vagy burgonya is használható. Vagy a kezdet kezdetétől ecet készítésre készíti elő az alapanyagot, vagy pedig már erjedt terméket használ fel, például megmaradt bort, újbort vagy törkölyt. Fontos, hogy egészséges legyen az alapanyag. Romlott anyagokat, na­gyon seprős borokat vagy más, hibás anyagokat ne használjon, azonban a kissé ecetes borból készíthető még ecet.

Azoknak a pálinkáknak a többségét, melyekhez a rendszerváltás előtt itthon hozzá lehetett jutni, semmiképpen sem nevezhetjük élvezetesnek, legtöbbször csupán az alkoholtartalmuk volt meg. A túlzott rektfikálás, a rossz minőségű alapanyagok (rohadt, piszkos gyümölcs) használata és a cefre cukrozása igencsak elterjedt volt nem csak a feketén végzett otthoni lepárlásoknál (bár sokszor már akkor is pont az otthon készített pálinka volt a jobb minőségű), hanem egyes szeszfőzdékben is.

A fahordó párolgási vesztesége.

A fa minőségétől, a pince nedvességtartalmától, a légmozgástól és a hőmérséklettől függően fahordók esetén párolgási veszteségre kell számítani.

Ez a veszteség 2-10% között van évente, melyet egyes helyeken az angyalok fizettségének neveznek.

Annak érdekében, hogy a bor vagy pálinka ne érintkezzen túl sok levegővel, a hordót mindig újra kell tölteni.