A kolonnás alembik lepárlók segítségével egyszerűen bármilyen feladat megoldható. Legyen szó pálinkafőzésről vagy illóolajok kinyeréséről, aromatornyos lepárlásról vagy gin készítéséről, mindenre képes.

Az előző részben ismertetett alquitara lepárlókhoz képest ez a lepárló két szembeötlő dologban tér el a másiktól. Feltűnő, első pillantásra is látható különbség, hogy a hűtés ennél a típusnál nem a sisak tetején lévő hűtővel, hanem egy, a lepárlótól különálló egységgel van megoldva. Ez a csőkígyós hűtő itthon nagyobb ismertségnek örvend, mint az alquitara-nál található mórfejes hűtési mód, használata pedig megegyezik a másik típussal. Tehát röviden összefoglalva: alulról vezetjük be a hűtéshez szükséges hideg vizet, a felső nyíláson pedig a felmelegedett vizet vezetjük el. A hűtéshez használható akár kútvíz is, a lényeg a hőmérsékletén van, a keletkező termékkel ezzel az esetben sem keveredik semmilyen módon. A hűtőben lévő hűtővíz hőmérséklete illóolaj esetén minél hidegebb, pálinkafőzés esetén kézmeleg legyen.

A hűtőhöz tartozó egyenes toldócső (ez a jobb oldali fotón látható) a kolonnával megegyező hosszúságú, melyet igény szerint akár ki is lehet hagyni az összeszerelés során (ezt az összeszerelési lehetőséget mutatjuk be a bal oldali képen). A toldócső célja az, hogy a kolonna használata esetén is a hűtő kb. egy magasságban legyen az üst aljával, így kényelmesen használható legyen a már megszokott, beállított hely akkor is, ha kolonna nélküli használatot (például pálinkfőzést) követően ismét kolonnával szeretnénk használni a lepárlót. Illóolaj lepárlása esetén azonban a hűtési idő lerövidítése érdekében - így az illóolaj minősége jobb lesz - érdemes a toldócsövet kihagyni, és inkább a hűtőt megemelni.

Itt szeretnék egy fontos apróságra kitérni, a hollenderes csőcsatlakozásra. A precízen kialakított hollender biztosítja a csatlakozások stabilitását még akkor is, ha bármilyen okból a lepárlót az összeserelését követően mozgatni szükséges. A légmentes záródást pedig a csővégek precíz kialakítása garantálja. Ugyanis a cső egyik vége kónuszos (kúpos), a másik fele pedig ennek az ellendarabja, így pontosan összeillik a két végdarab, és semmilyen tömítést (például tömítőgyűrűt) nem igényel. Találkozni lehet egy másik csőcsatlakozási módszerrel, mely esetben a két csővéget egyszerűen össze lehet dugni, ez azonban se a stabilitást, se a légmentességet nem garantálja.

A másik fontos eltérés az alquitara-hoz képest az üst és a sisak között lévő hosszú henger, a nagy méretű, levehető kolonna.

Kolonnának az üst és a sisak közötti, henger formájú részt nevezzük. A kolonna egy olyan henger, melynek az alja lyukacsos. Ez teszi lehetővé, hogy az alulról áramló gőz át tudjon a jutni a kolonnába helyezett növényi részek közé, miközben a növények nem esnek bele a forrásban lévő vízbe.

Nagyobb, ipari méretű lepárlók esetében (kb. 100 literes üstméret felett) a kolonnában elválasztó betét is található, mely virágok és virágszirmok lepárlásakor használatos. A kivehető betét megakadályozza, hogy a forró gőz hatására az amúgy könnyen összecsomósódó növényi részek egyetlen nagy darabbá álljanak össze. A csomósodás megakadályozása azért fontos, mert az ilyen darabok belsejébe a forró gőz sajnos képtelen bejutni, így a belül lévő virágokból nem tud az illóolaj elpárologni.

Ez a darab levehető a lepárlóról, a sisak nélküle is tökéletesen illeszkedik az üstre. Kolonna nélkül ez a lepárló egy hagyományos, kisüsti pálinkafőzővé alakul, így ilyenkor a lepárlóval kiváló pálinkákat is lehet készíteni. 

Az üst térfogatához képest a kolonnás alembik lepárlóban kb. az üst méretének 70-75%-a mennyiségű növényi rész befogadására alkalmas - tehát egy 10 literes kolonnás alembik lepárlónál 7-7,5 liter térfogat növényi rész fér el egyszerre benne. Emlékeztetőként egy ugyanekkora alquitara esetében ez 4,8-5 liter volt. 

A kolonnás alembik lepárló nagy előnye az alquitara típushoz képest akkor tapasztalható meg, ha egymás után több lepárlást is szeretnénk végezni. Alquitara esetén az első lepárlás befejezésekor szétszedjük a lepárlót, kivesszük belőle az illolaj tartalmát vesztett forró növényi részeket, felöltjük újra vízzel az üstöt, feltöltjük növényi részekkel, összeszereljük és elkezdjük az újabb felfűtést. Egy kolonnás alembiknél ezzel szemben a lepárlás befejezésekor az illóolaj lepárló szétszedésekor egyszerűen kivesszük a kolonnát, felöltjük vízzel az üstöt és vagy rátesszük a sisakot, vagy bármi más fedőt helyezünk rá, hogy a hőveszteséget minimalizáljuk. Amíg az üstben lévő víz felforr van időnk a kolonnában lévő növényi részeket kivenni és újra feltölteni. A víz felforrásakor helyezzük vissza a helyére a feltöltött kolonnát és tegyük rá a sisakot a hozzá csatlakoztatott hűtővel és hűtési körrel.

Amennyiben kolonnás alembik lepárlóját több célra is szeretné használni, a két használati mód között egy egyszerű tisztításra van szükség. Ehhez citromsav porra (többek között bioboltokban lehet beszerezni) és meleg vízre van szükség. Két liternyi meleg vízbe egy bő maroknyi citromsav port kell szórni, majd a keverékkel egyszerűen a lepárlót belülről komplett átmosni. A citromsav oldja a lepárló és a csövek belsejében lévő lerakódásokat (olajok, vízkő) valamint redukálja a vörösréz felületét is (a barna oxid réteg visszaalakul csillogó réz színűre, mely ismét aktívan képes a lepárlás során részt venni). Ezt követően tiszta vízzel át kell öblíteni a lepárlót, és már újra használható is.

Nagyobb méretű kolonnás alembik lepárlóknál az üst alján egy kifolyócső található, mely lehetővé teszi a lepárló ürítését, tisztítását az üst megmozdítása nélkül is. Ennek köszönhetően ezeket a lepárlókat akár fixen is be lehet építeni egy katlanba, mellyel így minimalizálható a hőveszteség.

Rövid összefoglalás:

A kolonnás alembik típusokat itt találja.