A sal jelentése az alkímiában: szilárd, test, anyag.
Ezt az eddigiek során elkészített a növényi maradványokból nyerheted ki. Ehhez nem lepárlót, hanem egy öntött vas vagy vörösréz serpenyőt használj.
Az üstben lévő maradékot tedd át a serpenyőbe és lassan melegítsd, míg teljesen el nem ég. Ez először talán kissé furcsának tűnhet, de a sókat így nyerhetsz ki a maradványokból. Addig melegítsd, míg már csak fehér hamu marad a serpenyő alján. Ezt a folyamatot az alkímia fehérítésnek nevezi. Azonban jól figyelj, az edény nem lehet túl forró, mert 800 fok körül a sók megéghetnek. Fokozatosan fog minden fehér hamuvá válni. Akkor végeztél a melegítéssel, ha már jó ideje nem világosodik tovább a hamu színe.
Most a vízoldékony részeket különítsd el a vízben nem oldhatóktól. Ehhez nagyjából háromszoros mennyiségű desztillált vízre van szükséged, melyet önts a fehér hamura. Ekkor kioldódik a só rész a vízbe. Ahhoz, hogy minden sót kinyerhess az elkészített hamuból, többször át kell mosnod a hamut desztillált vízzel. Végül egy szűrőn át (tökéletesen megfelel egy papírszűrő is erre a célra) szűrd ki a vízben nem oldható részeket (ez fent marad a szűrőn). A szűrleményt az utolsó szűrés kivételével mindig öntsd hozzá a folyadékhoz, mellyel újra és újra mosd át a hamut.
A vízoldékony sókat tartalmazó vizet alacsony hőmérsékleten, óvatosan párologtasd el egy serpenyőben. Végezetül az értékes sók az edény alján maradnak. A végeredményként kapott sónak fehérnek és tisztának kell lennie, egyébként a fehérítés időtartama nem volt elegendő, és tartalmaz még növényi maradványokat.