Igazi, egytálételként fogyasztható gulyáslevest készítettünk, természetesen a vörösréz lábosunkban (mióta megvan, nem nagyon használunk mást, jelentősen finomabbak lesznek az ebben készült ételek). A vörösréz edények is használhatók gáz vagy elektromos főzőlapon (indukciós lapon nem, mert a vörösréz nem mágnesezhető), a benne történő főzés azonban mégis más. A kiváló hőátadó képességének köszönhetően sokkal hamarabb melegszik fel benne minden, így gyorsabban készülünk el és az ételt is csak nagyon nehezen lehet odaégetni. Nem csoda, hogy a profi konyhákban is előszeretettel használják. Ráadásul mindenféle modern, és az egészségre kérdéses hatással lévő tapadás mentes bevonatokkal szemben a vörösréz egy fontos mikroelem, melynek hiánya számos problémát okozhat.
Előre szólok, a receptet csak erős idegzetű ínyencek olvassák csak végig, diétázóknak és menza koszton élőknek nem ajánlom.
A jó étel, mint mindig, most is csak jó alapanyagból készíthető el. Ízletes zöldségféléket a tapasztalatom szerint csak a piacon lehet venni, és ott is csak a bevált beszerzési forrástól. A répafélék mivel gyökérzöldségek, különösen érzékenyek a talajra, szó szerint átveszik a termőtalaj ízét, így zamatokat egy olyan répától, amelyik kisanyargatott földben nőtt, ne is várjunk, viszont egy valódi bio termelésű zöldség kellemes meglepetést okoz. Ugyanez igaz a húsfélékre is: ha tehetjük, managalica szalonnát és magyar marha húsát használjuk. Ezekkel a termékekkel a gyomrunkon kívül az egészégünknek is jót teszünk.
Hozzávalók:
- 12 literes vörösréz lábos
- 30 dkg mangalica szalonna
- 2,5 kg kockákra vágott marha lapocka
- 1 nagy fej zeller
- 3 fej hagyma
- 2 paprika
- 2 kg krumpli
- 4 sárgarépa
- 2 fehérrépa
- 2 fej fokhagyma (nem, nem tévedés, nem gerezdet akartam írni, valóban ennyi fokhagymával szoktam készíteni)
- só, őrölt köménymag, őrölt piros paprika
Recept:
Először a szalonnát kockákra vágom és a hozzá tartozó szalonnabőrrel együtt lábosban megpirítom. A szalonnabőr bár nem ehető, bővelkedik íz anyagokban, így érdemes beletenni.
Amint szép barna lett a pörc, ráöntöm a kockákra vágott húst, melyet szintén megpörkölök. Elegendő csak néha keverni rajta egyet-egyet, majd mikor levet engedett, rátenni a tetőt. Amíg sül és párolódik a hús, megpucolom és kockákra vágom a hagymákat. Amikor már elforrta a hús a elvét, ráöntöm a hagymát és vele együtt párolom tovább.
A paprikákat is kockákra vágom, majd hozzákeverem a készülő gulyáshoz. Megtisztítom és kockákra vágom a zöldségeket. Mivel eltérő idő alatt lesznek puhák, először a zellert, majd mikor kezd megpuhulni, a sárgarépát, végül a fehérrépát teszem hozzá.
A sárgarépával együtt annyi vizet öntok hozzá, hogy majdnem ellepje. A krumplit is kockákra vágom, majd mikor a sárgarépa is kezd megpuhulni, hozzákeverem, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje.
További fél órát lefedve főzöm, majd annyi vizet öntök hozzá, hogy keverhető, egy tál étel jellegű állaga legyen. Sót, őrölt köménymagot és őrölt piros paprikát adok hozzá, majd ismét lefedve főzöm.
Megtisztítok és kockákra vágok két fej fokhagymát (használhatnék fokhagyma-nyomót is természetesen, de az ízek a kockára vágott fokhagymából nyerhető ki jobban), és amint elkészültem vele, hozzáteszem a leveshez.
Már csak azt várom meg, amíg újra felforr a gulyás, és már készen is van.
Annak érdekében, hogy a gyerekek is tudjanak enni belőle, erős paprikát nem tettem a levesbe, de persze ezt a tányéromra kiszedett adagban bőségesen pótoltam. :)
Saját tapasztalatom, hogy a vörösréz lábosunkban készített ételek lényegesen rövidebb idő alatt készülnek el, ráadásul - persze ez erősen szubjektív ítélet, de mi tényleg így érezzük - az ízük is finomabb. Nem utolsó sorban a tisztításához elég egy egyszerű, dörzsölés nélküli mosogatás. A jó gulyást természetesen fehér kenyérrel és saját pálinkánkkal kísértem le.