A minőségi pálinka készítéséhez az első lépés a minőségi cefre készítése.
A gyümölcsöket minden esetben először mossa meg, mivel a rajtuk található szennyeződések nem csak a pálinka ízét ronthatják el, hanem akár a teljes pálinkát is megmérgezhetik. A mosást követően a csonthéjas gyümölcsöket magozza ki (a magjuktól keserűvé válik a pálinka). Barackpálinka esetében szükség van 30-50 dkg/hl mennyiségben összetört édes magvú kajszibarack magjára, ez adja az úgynevezett magzamatot. Szilva esetében nagyjából a mag 20%-át szokás visszatenni. Cseresznye, meggy esetében a magozás ugyan elhagyható, azonban a szárát mindenképpen el kell távolítani, mert ettől keserűvé válik a főzet.
Mivel ép gyümölcsben az erjedés nehezen indul meg, a következő lépés az aprítás. Ezzel a lépéssel lesz az erjedés számára hozzáférhető a gyümölcs teljes húsa. Csonthéjasok, almatermésűek és egyes nagyon rostos bogyósok esetében a minél tökéletesebb erjedés érdekében pektinbontó enzimet is kell alkalmazni. Ez a pektináz nevű enzim szétbontja a rostokat, és sokkal magasabb lesz a kihozatal is, azonban az elkészült pálinka metilalkohol tartalma is megnő. A pektin pH 3,0-5,0 értéken 20°C-on egy óra alatt bomlik le. Amennyiben pektinbontó enzimet adagol, azt először néhány liter, már kinyert gyümölcslében oldja fel, és így keverje hozzá alaposan a gyümölcshöz. Túladagolása bár értelmetlen, nem okoz kárt a pálinka minőségében.
A következő lépés a cefre megfelelő savfokának beállítása, mely erjedés során 3,2-3,4 között, a kierjedt cefre tárolásához pedig 3,0-3,2 pH között ideális. Általában nem elég savasak a gyümölcsök, ezért a szükséges mennyiséget tejsavval pótolható. Ezt érdemes már az aprítás során hozzáadni, így egyenletesen keveredik el a gyümölcsben. Magas savigényű gyümölcs az eper, a cseresznye és a körte. Érdemes az alacsony savtartalmú gyümölcsöket magas savtartalmúval együtt, vegyes pálinkának elkészíteni, így nem kell savat adagolni (pl. cseresznye-meggy párosítás). Egy másik lehetőség a gyümölcs sterilizálása és steril erjesztése (ilyenkor nem szükséges a savfok beállítása, melyre egyébként a fertőzések megelőzése miatt van szükség), ez azonban háztáji körülmények között nem oldható meg, csak ipari körülmények között lehetséges.
Szinte már készen is van a cefre, már csak néhány simításra van szükség, hogy beindulhasson a cefre erjedése. Akárcsak a bor esetében, a pálinkánál is fajélesztővel célszerű „irányt adni” az erjedésnek. Így az esetleg a gyümölcsön lévő, számunkra kedvezőtlen élesztőket elnyomhatók, hiszen mire magukhoz térnének, a fajélesztő már el is végezte a munkáját, és etilalkohollá változtatta a gyümölcscukrot. A sütőélesztő ugyan a semminél jobb, de aki kipróbálta már a fajélsztőket, inkább ez utóbbinál marad.
Ha a cefrézett gyümölcs nem volt teljesen egészséges, az élesztő bekeverésekor keverjen hozzá élesztőtápot is.
Az igen hangos és szagos erjedés oxigéntől elzárt módon kell hogy lezajlódjon. Ennek érdekében előzetesen nagy gondossággal megtisztított fém, élelmiszerbarát műanyag (nem jó bármilyen műanyag tartály, élelmiszert készít!) vagy üveg cefrézőhordóban (semmiképpen ne fa tartályban) erjesszen, a tartály tartalmát pedig vízzárral zárja el az oxigéntől (erre tökéletes eszköz a kotyogó). Még véletlenül se jusson eszébe légmentesen lezárni a tartályt, hiszen az erjedés széndioxid gáz képződésével jár, ha lezárja a tartályt, akár fel is robbanhat. A vízzárral a széndioxid könnyen távozhat, de levegő nem tud a rendszerbe kerülni. A hordót legfeljebb 7/10-ed részig tölthető csak cefrével, egyébként az erjedés során, mikor felhabzik, kifolyhat.
Ha a tartályt nem mozgatja és szélmentes helyen tudja tárolni, akkor az erjedés során keletkező, levegőtől nehezebb széndioxid megáll a cefrén, és így nincs szükség vízzárra. Itt szeretném megjegyezni, hogy akárcsak a must erjedése során, itt is ügyelni kell keletkező a széndioxidra. Azaz ha zárt helyen, főképpen ha pincében tartja a tartályt, a széndioxid akár fulladást is okozhat (a levőtől nehezebb széndioxid leül a talajra, kiszorítja a levegőt, és mivel színtelen, szagtalan, nem vehető észre, ha már azt lélegzi be. Érdemes a régiek példája alapján egy égő gyertyát vinni magával, és azt egy székre vagy még alacsonyabb helyre tenni. Ha elalszik a gyertya, azonnal menjen ki és alaposan szellőztessen ki.) A levegőtől elzárt cefrézés teljesen meggátolja a káros ecetsav baktériumok elszaporodását is (ettől savanyú ízű és ecet szagú lesz a párlat). Sajnos azonban a szintén káros tejsav és vajsav baktériumok, valamint a penészgombák a levegőtől elzárt körülményeket kedvelik, ezért ezek ellen így nem tudunk védekezni. A tejsav és vajsav baktérium ellen a pH beállítása nyújt védelmet, a penészgomba pedig – mivel az alkoholt nem viseli el – nem szokott jelentős károkat okozni.
Most már csak 20°C körüli hőmérsékletre van szükség, és elkészül a cefre. Ennél hidegebb cefre esetén rossz lesz az erjedés, 25-30°C felett pedig az aromaanyagok elvesznek, így a túl meleg se kedvező. Létezik hidegtűrő élesztő is, melyet hűvösebb körülmények között lehet használni.