Az illóolajok hamisítása sajnos egyre elterjedtebb probléma a világon. Ennek egyszerű oka van: a valódi illóolajok drágák, és az olcsóbb hamisított változatok könnyebben eladhatók. A hamisítók általában olyan filléres vagy kevésbé hatékony összetevőket használnak, mint például az olajok (olívaolaj, leginkább a lampante, azaz a lámpaolaj kategóriából), az alkohol, a víz és a mesterséges illatanyagok, és ezeket keverik az eredeti illóolajokkal, hogy a kevés valódi illóolajból nagyobb mennyiséget hozzanak létre.

Az illóolajok hamisítása nemcsak gazdasági probléma, hanem egészségügyi kockázatokat is jelenthet. Az olcsóbb vagy mesterséges anyagok használata általában rontja az illóolajok minőségét, és csökken a termék hatása. Emellett a hamisított illóolajok allergiás reakciókat, bőrirritációt, fejfájást, légzőszervi problémákat vagy egyéb egészségügyi problémákat is okozhatnak.

Az eredeti illóolajok összetétele és minősége nagyon változó lehet attól függően, hogy melyik növényből származnak, hogyan termesztették és dolgozták fel őket. Azonban vannak bizonyos jelek, amelyekre érdemes figyelni a hamisított illóolajok felismerése érdekében.

• Ár: Ha az illóolaj ára nagyon olcsó, akkor ezt vegyük figyelmeztető jelnek.
• Illat: Az eredeti illóolajoknak egyedi és erős illata van, míg a hamisított változatok illata gyengébb vagy mesterségesnek tűnhet.
• Címkézés: Az eredeti illóolajoknak meg kell felelniük bizonyos címkézési előírásoknak, és pontosan fel kell tüntetniük az összetevőket. Ha a címke hiányos, nem egyértelmű vagy pontos, akkor az a hamisított termék jele lehet.
• Összetevők: Az illóolajok összetevői meghatározók a hatása szempontjából. Az összetétel megismerése azonban sajnos csak kiválóan felszerelt laboratóriumban lehetséges, erről a következőkben ejtünk szót.

Az illóolajok hamisításának kimutatására számos laboratóriumi módszer áll rendelkezésre.

Az egyik leggyakrabban alkalmazott eljárás a gázkromatográfia-tömegspektrométer (GC-MS) analízis.

A GC-MS analízis során az illóolaj mintája gázkromatográffal (GC) kerül szétválasztásra, majd a kromatográfiás elválasztás után a többi komponenstől elkülönülő vegyületek azonosítására tömegspektrométer (MS) segítségével kerül sor. Az MS azonosítja azokat az összetevőket, amelyeket a GC szétválasztott, így lehetővé teszi az összetevők azonosítását és mennyiségi meghatározását.

Az eredményeket azután a minta összetételének az eredeti illóolajban található összetevőkkel való összehasonlításával lehet kiértékelni. Az illóolajok GC-MS analízise segítségével számos fontos információ kinyerhető, például az illóolaj összetételére vonatkozó adatok, azonosítható az illóolaj pontos származási helye és természetesen kimutatható vele a hamisítás is.

Ez a módszer bár tökéletesen megbízható eredményt ad, sajnos nagyon bonyolult és drága, így csak ritkán alkalmazzák.

Az illóolajok hamisításának kimutatására használhatók még egyéb laboratóriumi eljárások, például a nagy teljesítményű folyadékkromatográfia (HPLC) és a Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópia (FT-IR), amelyek szintén megbízható eredményt adnak, azonban kiválóan felszerelt laboratóriumban végezhető csak el.

Merőben más megközelítéssel, a vizsgálandó minta illatának az ellenőrzésével is minősíthetjük az illóolajat.

Az illatmintát ennek során magasan képzett szakértők, akik leginkább a parfümőrökhöz (a parfümök megalkotóihoz) hasonlítható szakértő szagértők vizsgálják meg, akik pontosan ismerik az eredeti illóolajok jellegzetes illatát és aromáját. Ha a minta illata eltér a megszokottól, az az illóolaj hamisítására utalhat. 

Összefoglalva a hamisított illóolajok felismerése rendkívül nehéz feladat, hiszen a hamisítók minden lehetséges módon igyekeznek elkerülni a lelepleződést. Ezért is fontos, hogy ha nincs saját illóolajunk, akkor csak megbízható forrásból vásároljunk, és ne vegyünk meg olyan termékeket, amelyek esetében felmerül a hamisítás gyanúja. 

Ha felkeltettük az érdeklődését az illóolajok otthoni kinyerése iránt további információkat erről oldalainkon olvashat a cikk alján lévő linkek segítségével.