Azoknak a pálinkáknak a többségét, melyekhez a rendszerváltás előtt itthon hozzá lehetett jutni, semmiképpen sem nevezhetjük élvezetesnek, legtöbbször csupán az alkoholtartalmuk volt meg. A túlzott rektfikálás, a rossz minőségű alapanyagok (rohadt, piszkos gyümölcs) használata és a cefre cukrozása igencsak elterjedt volt nem csak a feketén végzett otthoni lepárlásoknál (bár sokszor már akkor is pont az otthon készített pálinka volt a jobb minőségű), hanem egyes szeszfőzdékben is.
Nem is csoda, hogy elterjedt az a még ma is közkeletű tévhit, hogy a pálinkát szinte jéggé hűtve kell fogyasztani. Ez volt ugyanis az egyetlen módja annak, hogy a gyümölcs illatúnak semmiképpen sem nem nevezhető, viszont kozmaolajokban bővelkedő folyadékot ihatónak érezzük, miközben lecsúszik a torkunkon.
Az azóta eltelt időnek, a piac megnyitásának, valamint a 2008-ban végre megszületett LXXIII. törvénynek köszönhetően a pálinkák minősége rohamosan elkezdett javulni, mely folyamat még ma is tart. Ez a törvény többek között szabályozza, hogy miből készülhet pálinka (roppant egyszerű módon csak az országunkban termett gyümölcs lehet a pálinka alapanyaga és semmilyen adalékanyagot (mézet, cukort, stb.) nem tartalmazhat).
Ezeket a finom pálinkákat azonban már bűnnek számít vizes pohárból, hűtve fogyasztani. Az igazi pálinkás pohár tulipán formájú, alul öblös, a szája előtt elkeskenyedő. Az ilyen pohár az alsó részében összegyűjti az illat anyagokat, és a szűkülő része szinte mint egy kémény vezeti az orrunkhoz a gazdag, gyümölcsös illatot. A pohárt ne töltsük tele, csak annyit tegyünk bele a szoba hőmérsékletű (18-22°C-os) pálinkából, hogy a hasa feléig legyen (ez 4 cl-t jelent). Ha az illata ecetes, oldószeres, kátrányos vagy esetleg kozmás, már meg sem kell kóstolnunk, nyugodtan önthetjük ki az italt, hibás pálinkával van dolgunk.
Szép lassan igyuk meg poharunk tartalmát, ügyelve rá, hogy szájunk minden szegletébe elérjen az ital. Közben figyeljünk rá, milyen ízeket érzünk. A pálinka alapanyagának megfelelő érett gyümölcsös íz mellett - mely néha akár olyan is lehet, hogy egyértelműen egy frissen szedett, érett gyümölcs ízét érezzük a pálinka fogyasztása során - érezhetünk fűszeres, füstös és virágos aromákat is. Természetesen itt is feltűnhetnek ízhibák, melyek a rossz alapanyagra, hibás cefrézésre/pálinkafőzésre vagy gondatlan tárolásra és érlelésre utalhatnak.
A kiürült poharunkat ne töltsük újra tele, előbb hagyjuk egy kicsit állni. Az a pár csepp, ami a pohár alján maradt, a legárulkodóbb jele a pálinka minőségének. Ugyanis ilyenkor elillan az alkohol, csak a csodálatos gyümölcsös illat marad meg még egy ideig, elkényeztetve orrunkat. Viszont ha bármilyen hibája is van a pálinkának, sajnos (vagy szerencsére?) azt is nagyszerűen fogjuk ekkor érezni.
Fogyasszunk pálinkát, ezt az egyedülálló, fantasztikus italt, mely rengeteg odafigyeléssel és munkával készül. Ha úgy gondolja, Ön nem szereti a pálinkát, próbálja ki egy pálinkafőző manufaktúra termékét vagy egy szeretettel és szakértelemmel készített igazi házi pálinkát, és meglátja, milyen fantasztikus itallal is van dolga.