A pálinkafőzők működése

Minden pálinkafőző azonos elv szerint működik. Az üstben a lepárolandó folyadék felmelegszik, felforr. A gőz felszáll a páracsövön, majd a hűtőben kondenzálódik – és ez minden.

A lepárlás folyamata során számos agresszív anyag keletkezik, melyek a „normális” anyagokat kikezdik. A vörösréz ezért is a lehető legjobb anyag lepárlók és pálinkafőzők készítéséhez. Egy jó lepárlónál az üst, a sisak, a kolonna és a páracső mindig vörösrézből készül. A vörösréz hőátadó képessége kiváló, és megakadályozza a cefre enyhe leégését, hiszen a hő gyorsan és egyenletesen oszlik el. Ezen felül a vörösréz ellenáll a gyümölcssavaknak, a kénsavat megköti és katalitikus tulajdonságai is vannak. A hűtő egy modern ipari lepárló esetén V4A nemesacélból is készülhet, laboratóriumokban pedig, ahol kutatási céllal használják a lepárlókat, leginkább teljesen üvegből készült készülékeket használnak.

Az üst formája az utóbbi évezredek alatt alig változott, hiszen a golyó- vagy csepp forma ideális a lepárláshoz. Ez a forma gyorsan és egyenletesen osztja szét a hőt, így a benne lévő anyag se ég le olyan könnyen, mint egy lapos aljú edényben. Egy teljesen lapos aljú lepárlóban csak folyadékokat (sört, bort, vizet, olajat) érdemes lepárolni, vagy a leégés meggátlása érdekében cefreszűrőt illetve keverőművet kell használni. A mi pálinkafőzőnk és lepárlóink szinte mindegyike golyó formájú üsttel rendelkeznek, melynek csak a legalját készítjük laposra, azt is csak annak érdekében, hogy normál konyhai főzőlapon is lehessen használni.

A lepárlást már kb. 3.000 évvel ezelőtt is ismerték az ősi Egyiptomban, Indiában és Kínában, és igazából a lepárlók ez idő alatt nem sokat változtak. A lepárló formája meghatározza az eredményt – minél alacsonyabb a gőzvisszatartó erő, melyet a gőznek le kell győznie, mielőtt újra lehűlhetne, annál több összetevő marad benne. Tehát az alkohol esetében ekkor lesz a párlat aromákban gazdag, azonban alacsonyabb százaléktartalmú. Fordítva is igaz: minél nagyobb a gőzvisszatartó erő, annál több nehéz összetevőt veszít el a gőz – és így annál tisztább lesz a végtermék (alkohol esetében így kapunk magas százaléktartalmú, azonban semleges ízű párlatot). A művészet lényege abban rejlik, hogy a kívánt eredménytől függően tudja a gőzvisszatartó erőt méretezni.

Néha szükséges lehet a gőzvisszatartó erőt – melyet a gőznek le kell küzdenie, mielőtt újra kondenzálódhatna – valamilyen mértékben megemelni. Ilyen eset az, ha tiszta alkoholt szeretne kapni, melynél a lepárló gőz visszatartó erejének a lehető legnagyobbnak kell lennie. Ekkor a gőzből minden nehezebb összetevő távozik a kondenzálódás előtt, és tényleg csak az alkohol ér el a hűtőig. A visszatartó erő növelése érdekében elég az is, ha hideg helyen végzi a lepárlást. Ennél nagyobb lesz a gőzvisszatartó erő, ha a lepárlás során a sisakot és a páracsövet vízzel spricceli vagy nedves ruhát terít rá, és így hűti. Még nagyobb visszatartó erő érhető el, ha rektifikáló lencsét vagy rotációs kolonnát használ. Pálinka vagy illóolaj előállítása során az aromaanyagok megtartása igen fontos, ezek azonban erősebb gőz visszatartó erő esetében a páracsőnél tovább nem jutnak. Ezért aztán a legtöbb pálinkafőzők (alembik) egy felfelé keskenyedő sisakkal és páracsővel rendelkeznek. Itt a gőz teljes szélességében fel tud szállni, és szinte akadály nélkül, minden aromaanyaggal együtt a lassan keskenyedő páracsőbe, majd a hűtőbe jut.

TIPP: Mindig egyszerűbb az gőz visszatartó erő utólagos megemelése mint a csökkentése – ezért ha kételye van, inkább alacsonyabb gőzvisszatartó erővel rendelkező lepárlót válasszon.

A pálinkafőző és lepárló készülékek egyik legfontosabb része a sisak, melynek kiakalítása alapvetően meghatározza az eredményként kapott párlat minőségét. Egy nem megfelelően kialakított sisak esetén a legjobb cefréből is egy viszonylag íztelen pálinkát fogunk eredményként kapni, míg egy hagyma formájú sisakkal rendelkező pálinkafőző esetében a gyengébb cefrék is finom párlatot adnak.
 
Az ízes, illatos termékek előállításának ugyanis pontosan abban rejlik a művészete, hogy a lehető legtöbb aromaanyagot juttassuk el a cefréből a hűtőbe. Ha a cefre melegítése során keletkező gőz a sisakban könnyen kiterjedhet (melyet megfelelő méretű, ívesen hagyma formájú sisakkal lehet elérni), majd a sisak fokozatosan megy át egy egyre keskenyedő páracsőbe, akkor ideális kialakítású pálinkafőző berendezéssel van dolgunk. A gőz minden szögletnél, minden hirtelen átmenetnél a tovább haladás helyett elkezd kavarogni és részben kicsapódni, mely a kinyerhető aromaanyagok mennyiségének jelentős csökkenését eredményezi. Ezért ilyen, egyszerűbb és olcsóbb előállítási módszerű sisakokat csak akkor javasolt használni, ha a kész desztillátumot lehetőség szerint minél tisztábban, más anyagoktól mentesen szeretnénk megkapni, hiszen itt minden fontos anyagot elvesztünk.
 
Természetesen minden CopperGarden® lepárló és pálinkafőző e fizikai törvényszerűségnek megfelelő, az aromaanyagok maximális kinyerését szolgáló sisakkal rendelkezik.