Parfümök készítése
A parfümök története Egyiptomban és Indiában kezdődött, itt tudták leghamarabb kinyerni és feldolgozni az értékes illóolajokat.
A parfümöket sokáig kizárólagosan az isteneknek szánt áldozatként vagy a halottak útravalójaként használták. Természetesen egy nő nevéhez fűződik a parfümök mai célra is való alkalmazása: Hatsepszut fáraónő (ie. 1490-1469) volt az első, aki önmagát is illatosította vele. A kellemes illatokat a transzcendencia, sőt, az élet eszközeként és médiumaként tisztelték, ezért a tisztító rituálék fontos részei voltak. Ezek tudatában nem lehet csodálkozni rajta, hogy a parfümök készítése akkoriban a papok kizárólagos joga volt.
A számtalan, akkoriban használt füstölő és parfüm receptjének titkát máig megfejtetlen hieroglifák rejtik, jelenleg csak a kyphi-nek nevezett, esti és áldozati füstölőként használt illatosító receptjét ismerjük.
A kyphi összetevői a következők:
- 4 rész tömjénfa gyanta
- 2 rész benzoéfa gyanta
- 2 rész örökzöld pisztácia gyanta
- 2 rész mirha (szomáliai balzsamfa)
- 1 rész cédrus
- 1 rész gyömbér
- fél rész borókabogyó
- fél rész ciprus
- fél rész fahéj
- fél rész írisz
- fél rész kardamom
- fél rész kasszia
- fél rész vasfű vagy kálmos
- 7 mazsola
- pár csepp lótusz aroma
- pár csepp bor
- pár csepp méz
E parfüm egyes receptjei alapján tehetünk hozzá a fentieken túl ámbrát, opoponax-ot, szantált és rózsaszirmokat is.
A nyugati kultúra sokáig csak egyetlen parfümöt, a levendulavizet ismerte. A lepárlás művészetének fejlődésével és elterjedésével egyszerre az illóolajok kereskedelmi forgalmazása a XV. században indult meg végre.
A parfüméria fejlődésének megugrása a Medici család és II. Henrik korához kötődik. 1580-ban Franciaországba költözött az alkimista Tombarelli család, akik megalapították az első illóolaj lepárló üzemet és labort, ahol többek között parfümöket is előállítottak. Grasse hamarosan az európai parfüm gyártás bölcsőjévé vált.
Egy olasz parfümőr 1709-ben megalkotta a még ma is változatlan összetétellel készített kölnivizet. Természetesen e parfüm pontos összetétele titkos, annyit azonban tudni lehet, hogy fő összetevői között bergamott, cédrus, citrom, limette, mandarin, narancs és pomelo szerepel – ezen felül persze más illatos növényeket is felhasználnak készítéséhez.
A parfümök történelmének hazai vonatkozásai
Valószínűleg nagyon kevesen tudják, de Európában az első alkohol bázisú parfüm Magyarországhoz kötődik. A királynévizet a legenda szerint Erzsébet királyné készíttette el egy ügyes alkimistával, amikor 70 éves kora körül újból meg szeretett volna házasodni. Az alkimistának olyan jól sikerült ez az igen kellemes illatú és arcbőr fiatalító hatású parfüm, hogy azt Queen of Hungary's Water/Hungary Water néven külföldön jelenleg is forgalmazzák, de például V. Károly is vásárolt belőle, sőt, az eredeti mesében Csipkerózsikát is királynévízzel próbálták felébreszteni. Európában egészen a XVIII. századig, a kölnivíz megjelenéséig használták ezt a parfümöt.
Az eredeti királynévíz lepárlással készült: bort desztilláltak át rozmaring és kakukkfű keverékén. Ez egy valóban csodálatos szer, melyet bármilyen bőrtípusra lehet használni, de főként a zsíros vagy pattanásosodásra hajlamos bőrre ajánlott. Gyengéden hat, összehúzza a pórusokat, nyugtatja a bőrviszketést, normalizálja a bőr pH-ját, ezen felül pedig kiváló hajöblítő is. Mivel ez a parfüm – szemben a jelenleg vásárolható parfümökkel – teljesen természetes összetevőkből áll, az orvosok szájon át szedendő orvosságként is felírták. A receptet csak 1683-ban írták le először, így az eredeti, pontos összetételt és arányokat nem tudjuk. A későbbiekben az összetevők listáját bővítették citrommal, narancsolajjal, kosztusszal, levendulával, majorannával, mentával és zsályával is.
A királynévizet az első világháború végéig az olejkároknak nevezett magyar vándor árusok értékesítették. Ők terjesztették a másik méltatlanul elfeledett, hazánknak köszönhető illóolajokból készült gyógyhatású szert, a balsamum hungaricum-ot is. Ezt többek között a tátrai törpefenyőből készítették és sikerrel használták pl. bőrbetegségek vagy fogfájás kezelésére.
Az első világháborút követően megerősödött a hazai parfümkészítés ipara, azonban ezt a második világháború teljesen eltörölte.
Napjainkban Zólyomi Zsolt az egyetlen magyar parfümőr, aki a versailles-i parfümiskolában tanulta a szakmát.
A parfüm alkotórészei
A parfümök történelmének megismerése után következzen egy ismertető a parfümök alkotórészeiről.
Egy parfüm fő alkotórészei a következők:
- alkohol
- víz
- természetes illóolajok
- szintetikus illatok
Alkohol
A parfümök elkészítéséhez a parfüm gyártók 80%-os alkoholt használnak. Ha otthon készítjük a parfümöt, akkor inkább megfelelő töménységű borpárlatot használjunk alapként, ezzel véleményem szerint jobb eredményt lehet elérni. Az ipari módszerekkel előállított tiszta szesszel szemben ugyanis a borpárlatok plusz anyagokat tartalmaznak – nem véletlenül az alkímia korában is ezt a szeszt alkalmazták, akkoriban kizárólag a borpárlatot tartották a megfelelő hordozóanyagnak például a gyógyszerek készítése esetén.
80%-os borpárlatot otthon is előállíthatunk borból. Ezt a töménységet vagy többszörös desztillációval (pl. alembik pálinkafőző, alquitara lepárló és pálinkafőző, arab pálinkafőző), vagy megfelelő rektifikálási hatással rendelkező pálinkafőzővel (pl. egy rektifikáló lencsével rendelkező pálinkafőző vagy egy kolonnás alembik pálinkafőző, melynek a kolonnájába fejjel lefelé kis méretű üvegeket teszünk) egyszer lepárolva tudjuk elérni.
Víz
A modern parfüméria desztillált vizet használ a parfümökhöz. Érdemes kísérletezni azonban nagyon tiszta forrásvíz használatával is, mely gazdagabbá teheti a parfüm illatát, optikailag azonban ronthat rajta, hiszen zavarossá teheti a kész parfümöt.
Természetes eszenciák, illóolajok
A növényi vagy állati eredetű illóolajokat gőzdesztillációval, macerációval, enfleurage-al, extrakcióval vagy préseléssel nyerik ki. Ezeket a számunkra érdekes módszereket később részletesen ismertetni fogjuk. Az illóolajokon kívül természetes eredetű koncentrátumokat, gyantákat és „fragrance”-t, azaz koncentrált illóolajat is használnak a parfümök készítése során.
- Virágok: pelargonium-félék (geránium), jácint, jázmin (egy tonna virág ad egy kilogramm „fragrance”-t), levendula (ez a parfümkészítésben leggyakrabban használt illóolaj), gyöngyvirág, mimóza, keserűnaracs virága, illatvirág (illatos osmanthus), rózsa, tubarózsa (mely egyike a legdrágább parfüm alapanyagoknak), ibolya és ylang-ylang.
- Gyümölcsök: bergamott, grapefruit, zöldcitrom (lime), narancs, keserűnaracs, citrom, szilva, málna, eper, zöld alma, őszibarack, kókusz és fekete ribizli.
- Fűszerek: ánizs, fahéj, gyömbér, kardamom, koriander, szerecsendió, szegfűszeg és szegfűbors, rozmaring és vanília.
- A parfümök kéreg és gyanta összetevői: sziámi benzoefa, al-lami (füstölőkben használt gyanta), mirha, mastix (a mastix-pisztácia fa gyantája), guajak, copaiba, tömjén, opopanax, peru balzsam olaj, rózsafa, szantálfa, storax, tolu balzsam, cédrus, boróka fa
- Levelek, füvek, mohák, bogyók, gyökerek: citronella, tölgyfazúzmó (a bőrrel és a meleggel érintkezve illatreakciót ad), galbánum, írisz gyökér, babér, muskotály zsálya, pacsuli, petitgrain (a keserűnaracs leveléből, gallyából és éretlen terméséből nyert illóolaj), dohány levél, tonkabab illóolaj (férfi parfümök és füstös illatok összetevője), illatos ibolya, vetiver, borókabogyó, ciprus
- Állati szekrétumok (az állatok leölését követően azok mirigyéből ill. az ámbra esetében a beteg gyomorból vonják ki, a szekrétum után zárójelben annak az állatnak a neve található, amelyikből kivonják): ámbra (ámbráscet), pézsma vagy más néven mósusz (hód), cibet (cibetmacska)
- Gourmand-jegyek: csokoládé, karamell, cukor, méz, édes tej, mandula
Szintetikusan előállított illatok
A legtöbb illatanyagot manapság szintetikusan állítják elő. Így ugyan olcsón és nagy mennyiségben előállíthatóak és az eredetivel megtévesztően hasonló illatuk van, azonban csak a fő illatot hordozzák, a természetes illatok finomsága, összetettsége nélkül.
Ezek az anyagok részben a valódi illóolajokban is megtalálhatók és allergénként deklarálták őket.
- aldehidek, kumarin, vanilin, maltol (intenzív, édes, karamellás-gyümölcsös illat), mósusz keton és mósusz xylol (melyek az eredeti állati eredetű anyaggal ellentétben bőrirritációt okoznak, ezért csak olyan parfümökben használható, melyet nem közvetlenül a bőrön használunk), fenolok, alfa- és béta- jonon, linalool, linalylacetát, citral, citronellol, damascon, eper-keton, farnesol, hexylacetát.
A parfümök összetevőinek a parfümös üvegen történő megnevezési módját az ún. INCI-rendszer szabályozza.
A következő részben a parfüm illatcsaládokkal és az illatpiramissal ismerkedünk meg.