A fahordók külső konzerválására is figyelmet kell fordítani.
Bor aromatizálásához csak 2-5 éven át használják a hordókat. Ezeket az érlelő hordókat általában védőbevonat nélkül hagyják. Alapos vizes, esetleg szódás külső mosás e hordók esetében bőségesen elegendő.
A tároló hordók újonnan legtöbbször színtelen lakkal vannak kívülről lelakkozva és védve. Ez a lakk bevonat megakadályozza gázcserét, ezért sokszor lemondanak a külső lakkozásról. Különböző védőbevonatokat lehet használni, személyes javaslatom: évente egyszer a tároló hordókat alaposan, kívülről tisztítsa meg, majd bufanollal* olajozza be. A bufanol* egy speciális, tároló hordók számára gyártott olajkeverék. Ez a fát elegendő nedvesség (min. 75% pince nedvességtartalom vagy min. 20% fa nedvességtartalom és 15°C feletti hőmérséklet) mellett megvédi a különböző gombáktól.
A leginkább a lepketaplótól félnek. A lepketapló a bort használhatatlanná teszi (dohos penész íz a fa tönkretétele mellett). E gomba első darabjai először a lignint bontják le, míg más gombafajok a cellulózt és a hemicellulózt bontják le. Annak érdekében, hogy ez a farombolást meggátoljuk, mielőbb távolítsa el a gombát a hordó külsejéről, majd mindenképpen kezelje megfelelő védőszerekkel a hordót.
Egy külső festékréteg a hordón akár illat- és ízhibákhoz is vezethet. Emlékszem a „Racco” nevű szerre, mely a maga idejében a bor dohos ízét okozta. A hordó belsejébe történő diffúziónak gyakran évekre volt szüksége, és csak ekkor lépett fel az ízhiba. A problémát okozó anyagot triklórfenolként azonosították.
*A Bufanol sajnos a cikk megírása óta már kikerült a forgalomból, helyette a hordók külsejét kiváló minőségű lenolajjal érdemes bedörzsölni.