Fenyőtű illóolaj kinyerésére minden fenyőfajta tűlevele és utolsó éves hajtása alkalmas, az idősebb hajtásokból az illóolaj kinyerése nem gazdaságos. Az erdeifenyő (ennek a legértékesebb az illóolaja) tűlevelei 0,22-0,40 %, a feketefenyőé 0,23-0,45%, a lucfenyőé 0,15-0,25% illóolajat tartalmaznak. Ennnek az értéknek azonban akár a kétszeresét is kinyerhetjük, ha tavasszal vagy nyáron gyűjtjük a fenyőtűt és hajtást. A tobozban is figyelemre méltó mennyiségű illóolaj található, azonban ezt sokszor más célra használják fel.
Az összegyűjtött fenyőágakat 10-15 mm-es darabokra aprítják. Az aprítással az illóolajat tartalmazó sejtek könnyebben hozzáférhetőkké válnak, a lepárlási idő megrövidül és az illóolaj lepárlóba is több tűlevél és hajtásvég helyezhető el. Ráadásul mivel így egyenletesebben tölthető meg a készülék, kevesebb hézag, folyosó képződik, melyeken át a gőz a kisebb ellenállás útját választva könnyen áthatol és egyes területeket akár teljesen gőzöletlenül hagy. A töltés során a kolonnába vagy aromakosárba helyezett tűleveleket minél jobban tömörítsük le, az aprítás minél azonosabb méretű legyen.
Kolonnás alembik használata esetén a felfűtés idejére ne tegyük rá az üstre a kolonnát, csak az üstbe öntött víz forrásakor helyezzük rá. Így a keletkező illóolaj minősége még jobb lesz. Az üst felfűtését minél gyorsabban végezzük el, a víz forrásakor pedig tartsuk a hőmérsékletet. Ebben az esetben is ügyeljünk a lepárló megfelelő tömítettségre, az egyes csatlakozási pontokat ahogy a pálinkafőzés során, ebben az esetben is rozslisztből és vízből készített sűrű pasztával vagy szilikon szalaggal tömítsük. Itt se feledkezzünk meg a hűtő vízkeringtetésének beindításáról, a hűtővíz hőmérsékletének folyamatosan kézmelegnek kell lennie.
A lepárlás időtartama (az aprításon és a készülék feltöltésén felül) 2-2 1/2 óra. A meleg hatására a sejtekbe hatoló víz és a már sejtekben lévő nedvesség oldatba viszi az illóolaj egy részét és az átdiffundál a sejtfal külső felületére. Itt a feláramló forró gőz elpárologtatja majd a keletkezett párát magával vonja. A gőz megindulásától számítva kb. 20 perc múlva jelennek meg az első hidrolátum cseppek a hűtő kifolyó nyílásánál. Pár perc múlva az illóolajképződés lassan emelkedik, majd gyorsan fokozódik és azután rohamosan csökken.
Mielőtt az első cseppek megjelennének, a hűtő kifolyó nyílásán kellemetlen szagú, nem kondenzálódó termékek távoznak. Ezek a könnyen bomló növényi alkotórészeket tartalmazzák, melyek az illóolajképződés előtt távoznak a készülékből.
A gőzdesztilláció után az illóolaj lepárlóban maradt növényi részeket a kihűlésük után hagyjuk száradni, száradás után eltüzelhető. Fűtőértéke igen jó, magas gyanta tartalma miatt (6-8%) vetekszik a jó minőségű szénnel.
A gőzdesztilláció során keletkezett hidrolátum két részből, illóolajból és vízből áll. A víz felszínén úszó illóolajat kisebb mennyiség esetén illóolaj leválasztó tölcsérrel, nagyobb mennyiségnél automatikus leválasztó rendszerrel lehet elválasztani a víztől.
A megfelelő minőségű illóolaj kinyerése miatt is fontos, hogy a lepárlót minden desztillálás után tisztítsuk meg, és amennyiben ugyanazzal a készülékkel különböző illólajokat vagy pálinkát is készítünk, akkor az első használatbavétel előtt elvégzendő alapos belső tisztítási folyamatot kell újra elvégezni.
A leválasztott illóolaj színe piszkos barna a tűlevél felületén megtapadt finom fizikai szennyeződésektől. Ha ezt az oljat szűrőpapíron átszűrjük, akkor átlátszó, zöld színű illóolajat kapunk. Ha színtelen, átlátszó illóolajat szeretnénk kapni, akkor azt a már elkészült illóolaj újbóli desztillációjával kapjuk meg. Ez azonban rontja az illóolaj minőségét, így nem javasoljuk.
A kész illóolajat sötét helyen, légmentesen zárt üvegballonokban tároljuk. Kiváló alapanyag az illatszeripar és a szappanipar számára, többek között gyógyszerkészítmények, illatosítók, pezsgőfürdő tabletták is készülnek belőle. A faipari vágásokban értéktelen fenyőtű így értékes nyersanyaggá válhat.
Források:
Erdészeti Lapok, 1955/március, Király Gáspár
A tradicionális lepárlás művészete