Fenyőtű illóolaj

Nemzeti ünnep és szabadság miatt üzletünk augusztus 20 és 24 között zárva lesz.
Előre is köszönjük megértésüket.

Fenyőtű illóolaj kinyerésére minden fenyőfajta tűlevele és utolsó éves hajtása alkalmas, az idősebb hajtásokból az illóolaj kinyerése nem gazdaságos. Az erdeifenyő (ennek a legértékesebb az illóolaja) tűlevelei 0,22-0,40 %, a feketefenyőé 0,23-0,45%, a lucfenyőé 0,15-0,25% illóolajat tartalmaznak. Ennnek az értéknek azonban akár a kétszeresét is kinyerhetjük, ha tavasszal vagy nyáron gyűjtjük a fenyőtűt és hajtást. A tobozban is figyelemre méltó mennyiségű illóolaj található, azonban ezt sokszor más célra használják fel.

Az összegyűjtött fenyőágakat 10-15 mm-es darabokra aprítják. Az aprítással az illóolajat tartalmazó sejtek könnyebben hozzáférhetőkké válnak, a lepárlási idő megrövidül és az illóolaj lepárlóba is több tűlevél és hajtásvég helyezhető el. Ráadásul mivel így egyenletesebben tölthető meg a készülék, kevesebb hézag, folyosó képződik, melyeken át a gőz a kisebb ellenállás útját választva könnyen áthatol és egyes területeket akár teljesen gőzöletlenül hagy. A töltés során a kolonnába vagy aromakosárba helyezett tűleveleket minél jobban tömörítsük le, az aprítás minél azonosabb méretű legyen.

Kolonnás alembik használata esetén a felfűtés idejére ne tegyük rá az üstre a kolonnát, csak az üstbe öntött víz forrásakor helyezzük rá. Így a keletkező illóolaj minősége még jobb lesz. Az üst felfűtését minél gyorsabban végezzük el, a víz forrásakor pedig tartsuk a hőmérsékletet. Ebben az esetben is ügyeljünk a lepárló megfelelő tömítettségre, az egyes csatlakozási pontokat ahogy a pálinkafőzés során, ebben az esetben is rozslisztből és vízből készített sűrű pasztával vagy szilikon szalaggal tömítsük. Itt se feledkezzünk meg a hűtő vízkeringtetésének beindításáról, a hűtővíz hőmérsékletének folyamatosan kézmelegnek kell lennie.

A lepárlás időtartama (az aprításon és a készülék feltöltésén felül) 2-2 1/2 óra. A meleg hatására a sejtekbe hatoló víz és a már sejtekben lévő nedvesség oldatba viszi az illóolaj egy részét és az átdiffundál a sejtfal külső felületére. Itt a feláramló forró gőz elpárologtatja majd a keletkezett párát magával vonja. A gőz megindulásától számítva kb. 20 perc múlva jelennek meg az első hidrolátum cseppek a hűtő kifolyó nyílásánál. Pár perc múlva az illóolajképződés lassan emelkedik, majd gyorsan fokozódik és azután rohamosan csökken.

Mielőtt az első cseppek megjelennének, a hűtő kifolyó nyílásán kellemetlen szagú, nem kondenzálódó termékek távoznak. Ezek a könnyen bomló növényi alkotórészeket tartalmazzák, melyek az illóolajképződés előtt távoznak a készülékből.

A gőzdesztilláció után az illóolaj lepárlóban maradt növényi részeket a kihűlésük után hagyjuk száradni, száradás után eltüzelhető. Fűtőértéke igen jó, magas gyanta tartalma miatt (6-8%) vetekszik a jó minőségű szénnel.

A gőzdesztilláció során keletkezett hidrolátum két részből, illóolajból és vízből áll. A víz felszínén úszó illóolajat kisebb mennyiség esetén illóolaj leválasztó tölcsérrel, nagyobb mennyiségnél automatikus leválasztó rendszerrel lehet elválasztani a víztől.

A megfelelő minőségű illóolaj kinyerése miatt is fontos, hogy a lepárlót minden desztillálás után tisztítsuk meg, és amennyiben ugyanazzal a készülékkel különböző illólajokat vagy pálinkát is készítünk, akkor az első használatbavétel előtt elvégzendő alapos belső tisztítási folyamatot kell újra elvégezni.

A leválasztott illóolaj színe piszkos barna a tűlevél felületén megtapadt finom fizikai szennyeződésektől. Ha ezt az oljat szűrőpapíron átszűrjük, akkor átlátszó, zöld színű illóolajat kapunk. Ha színtelen, átlátszó illóolajat szeretnénk kapni, akkor azt a már elkészült illóolaj újbóli desztillációjával kapjuk meg. Ez azonban rontja az illóolaj minőségét, így nem javasoljuk.

A kész illóolajat sötét helyen, légmentesen zárt üvegballonokban tároljuk. Kiváló alapanyag az illatszeripar és a szappanipar számára, többek között gyógyszerkészítmények, illatosítók, pezsgőfürdő tabletták is készülnek belőle. A faipari vágásokban értéktelen fenyőtű így értékes nyersanyaggá válhat.

Források:
Erdészeti Lapok, 1955/március, Király Gáspár
A tradicionális lepárlás művészete