Bevezetés az illóolajok kinyerésébe
A parfümök története Egyiptomban és Indiában kezdődött, itt tudták leghamarabb kinyerni és feldolgozni az értékes illóolajokat.
A parfümöket sokáig kizárólagosan az isteneknek szánt áldozatként vagy a halottak útravalójaként használták. Természetesen egy nő nevéhez fűződik a parfümök mai célra is való alkalmazása: Hatsepszut fáraónő (ie. 1490-1469) volt az első, aki önmagát is illatosította vele. A kellemes illatokat a transzcendencia, sőt, az élet eszközeként és médiumaként tisztelték, ezért a tisztító rituálék fontos részei voltak. Ezek tudatában nem lehet csodálkozni rajta, hogy a parfümök készítése akkoriban a papok kizárólagos joga volt.
Fenyőtű illóolaj kinyerésére minden fenyőfajta tűlevele és utolsó éves hajtása alkalmas, az idősebb hajtásokból az illóolaj kinyerése nem gazdaságos. Az erdeifenyő (ennek a legértékesebb az illóolaja) tűlevelei 0,22-0,40 %, a feketefenyőé 0,23-0,45%, a lucfenyőé 0,15-0,25% illóolajat tartalmaznak. Ennnek az értéknek azonban akár a kétszeresét is kinyerhetjük, ha tavasszal vagy nyáron gyűjtjük a fenyőtűt és hajtást. A tobozban is figyelemre méltó mennyiségű illóolaj található, azonban ezt sokszor más célra használják fel.
Az összegyűjtött fenyőágakat 10-15 mm-es darabokra aprítják. Az aprítással az illóolajat tartalmazó sejtek könnyebben hozzáférhetőkké válnak, a lepárlási idő megrövidül és az illóolaj lepárlóba is több tűlevél és hajtásvég helyezhető el. Ráadásul mivel így egyenletesebben tölthető meg a készülék, kevesebb hézag, folyosó képződik, melyeken át a gőz a kisebb ellenállás útját választva könnyen áthatol és egyes területeket akár teljesen gőzöletlenül hagy. A töltés során a kolonnába vagy aromakosárba helyezett tűleveleket minél jobban tömörítsük le, az aprítás minél azonosabb méretű legyen.
A kakukkfű (thymus vulgaris) bár alacsony kihozatallal rendelkezik (általában 1% körül, fajtától, szedési időtől és a lepárlás gondosságától-módszerétől függően ez legfeljebb 5% lehet), mégis az egyik kedvencem.
Az illóolaját fűszerként, likőrökhöz (aki még nem próbálta, nem tudja, mit vesztett), saját készítésű parfümünkhöz és gyógyszerként (pár cseppjét párologtatva, toroköblítésre használva vagy fürdővízbe téve légúttisztító, antibakteriális és relaxáló szer) is használhatjuk. Az illóolaj lepárlás melléktermékeként keletkező aromavize pedig egy igazi csodaszer, mely bőrproblámkra, kivált képpen pedig ekcéma kezelésére használható.
A kolonnás alembik lepárlók segítségével egyszerűen bármilyen feladat megoldható. Legyen szó pálinkafőzésről vagy illóolajok kinyeréséről, aromatornyos lepárlásról vagy gin készítéséről, mindenre képes.
Az előző részben ismertetett alquitara lepárlókhoz képest ez a lepárló két szembeötlő dologban tér el a másiktól.
Az illóolaj lepárlás nem csak szórakoztató, hanem igen hasznos elfoglaltság is.
Sorozatunkban szeretnénk segítséget nyújtani Önöknek a teljes folyamat megismerésében, hogy Önöknek is része lehessen abban az örömben, amit az illóolajok és aromavizek kinyerése és felhasználása jelent.
Talán elsőre furcsának tűnhet, de szinte bármiből lehet több-kevesebb illóolajat kinyerni. A mindenki által ismert levendula vagy menta mellett izgalmas kalandozásokat lehet tenni más alapanyokkal is - egy nagy csokor kamillából kinyert illóolajból például akár saját kenőcs is készíthető. Sorozatunk első részében az illóolaj-lepárlók típusait nézzük át.
Az illóolajok hamisítása sajnos egyre elterjedtebb probléma a világon. Ennek egyszerű oka van: a valódi illóolajok drágák, és az olcsóbb hamisított változatok könnyebben eladhatók. A hamisítók általában olyan filléres vagy kevésbé hatékony összetevőket használnak, mint például az olajok (olívaolaj, leginkább a lampante, azaz a lámpaolaj kategóriából), az alkohol, a víz és a mesterséges illatanyagok, és ezeket keverik az eredeti illóolajokkal, hogy a kevés valódi illóolajból nagyobb mennyiséget hozzanak létre.
Általános tudnivalók
Szinte hihetetlen, de a legtöbb növény figyelembe vehető mennyiségű illóolajt tartalmaz, melyet akár gyógyszerként, akár illatanyagként használhat. Különlegesen érdekes a több, mint 3.000 fajtát magába foglaló ajakos virágúak családja. Ezek közé tartoznak kedvenceink, melyekből könnyű olajat nyerni, gyógyító erejűek és nagyon illatosak. Csak néhányat említve közülük: rozmaring, levendula, kakukkfű, menta, bazsalikom, citromfű.
Ha esetleg nem tudja, milyen növényekből érdemes illóolajat kinyerni, egyszerűen csak nézzen szét az üzletekben, és írja fel, milyen illóolajakat lehet kapni. ;-)
A parfümök előállításához a növényeket zsírban préselik ki, melyből az olajok később alkohollal nyerhető ki, ezt később meghatározott körülmények között ismét le kell párolni. Ezt a módszert bővebben nem kívánom ismertetni, mivel az illóolajok kinyeréséhez használható gőz- és normál desztillálással szeretnék részletesen foglalkozni.
Az illatok és szagok mindennapi életünk részei. Manapság szinte minden illatosított, mégis alig néhány szóval próbáljuk kifejezni az illatok széles skáláját. A gyógynövények és a valódi illóolajok hatással vannak szervezetünkre, ezért sok célra fel lehet őket használni, lássunk néhányat ezek közül:
- kozmetikai-, illatszeripari- és háztartási vegyipari alapanyag
- fitogyógyszerek alapanyaga (pl. a nagyon hatásos illatterápiában használatos)
- gyógyszeripari alapanyag
- élelmiszeripari alapanyag
